Egy hét kihagyás után, súlyos feledékenységem és néhai túlbuzgóságom miatt ismét jelentkezem!A múlthéten, azt kell mondjam rendhagyó pedagógia órán vehettem részt s ennek emléke még mindig tisztán él a fejemben.
Az óra első részében, tanárnő prezentált és előadást tartott én ezt le is jegyzeteltem. Az óra második felében újra gyereknek éreztem magam, na de ez gyakran előfordul velem. A feladat lényege az volt hogy úgy rajzoljunk meg egy általunk kigondolt rajzot hogy elkezdjük a rajzot s továbbadjuk csapattársainknak hogy fejezzék be ezt különösebb utasítások nélkül. Én egy szivárványt szerettem volna rajzolni, (ami úgy sikerült mintha egy óvodás rajzolta volna) s ez sikerült is mert csapattársaim rájöttek az én egyetlen vonalamból, rajzom céljára. Szerintem, teljesen egyezett a végeredmény azzal amit elképzeltem. 
Szerintem ez az óra azt is bizonyítja, sőt egyfajta elvont példa lehet arra, hogy ahhoz hogy egy gyereket tanítsunk,megkérjünk vagy utasítsunk egy bizonyos feladat elvégzésére gyakran nem kellenek hozzá hosszas magyarázatok és utasítások. Csak óvatosan és egyszerűen a helyes irányba kell terelnünk a tökéletes eredmény eléréséhez!
Íme néhány emlékkép!:)